Ilyen még soha nem történt. Törökország felé indult, de Bulgáriában feladta, megálljt parancsolt magának a szatymazi világjáró. Farkas Gábor, a szatymazi babettás útját műszaki hibák, hideg hajnalok és kimerítő emelkedők nehezítették. Végül segítséggel jutott haza, a félbehagyott kalandot azonban jövőre folytatná – írta meg a delmagyar.hu portál.
Volt nála tartalék motor, hengerszett, és bőven van szerelési tapasztalata is, mégis eljött az a pillanat, amikor már nem az újabb javítás jelentette a megoldást.
Farkas Gábor, a szatymazi babettás szeptember 29-én titokban, egyedül indult el Törökország felé a 210-es Babettával és egykerekű utánfutójával. A korábban elhalasztott tervet idén szerette volna megvalósítani. Az indulást nem verte nagydobra. Bizonytalan volt abban, hogy átengedik-e a török határon, ezért inkább utólag lepte volna meg követőit. Ehelyett egy olyan útról számolt be, amelyen a motor hibái mellett saját maga határaival is szembesült.
Már az első szálláshely, Karánsebes felé keresnie kellett a töltési rendszer hibáját. Végül a szigetelés alatt talált rá egy elengedett forrasztásra. Közben a hátát is erős fájdalmak gyötörték, másnap pedig négyfokos hidegben vágott neki az útnak. A Vaskapu-szoros Duna menti útja gyönyörű látványt kínált, de a keskeny úton a kamionok mellett alig maradt lehetősége gyönyörködni benne. Igyekezett az út szélén tartani a kis motort, a forgalom azonban egyre jobban felőrölte az idegeit. Egy alkalommal egy jármű annyira leszorította, hogy csak hajszálon múlt az ütközés az út menti szűkítőpadkával. Akadt közben megható pillanat is. Szörényváron, egy első világháborús emlékhely ágyújánál fényképet készíttetett magáról és a Babettáról. Nagyapjáról ugyanott készült fotó, ezt az emléket idézte fel a megállóval.
A dombokon egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy hiányzik a motor ereje. Az automata váltó sűrűn visszakapcsolt egyesbe, Gábornak pedig mind többször kellett pedálozással segítenie a haladást. Bulgáriában, Montana környékén egy faház teraszán töltötte az éjszakát. A hideget tovább nehezítette, hogy véletlenül a nyári hálózsákját vitte magával a téli helyett. Szófia felé már a rossz közérzet és a gyomorpanaszok is megviselték. Egy emelkedőn a lánc leesett és beszorult. A motor a meredek úton az oldaltámaszon sem maradt meg, így előbb feljebb kellett küzdenie magát, hogy egyáltalán hozzáfoghasson a javításhoz. Később félreállt, és negyven perc alatt kicserélte a hengerszettet. A remélt javulás elmaradt.
Azt hittem, megőrülök, és ordítottam a hegynek, mikor már tekerni se bírtam és tolni se
– idézte fel beszámolójában. Végül egy fiatalember húzta fel néhány kilométeren át. Gábor egy babettás kulcstartóval köszönte meg a segítséget
Elin Pelinben fűthető faházat kapott egy kempingben, de a pihenő sem oldotta meg a műszaki gondokat. Próbálkozott a hátsó kerék ellenőrzésével, a karburátor tisztításával és az utánfutó lekapcsolásával is. Végül az utánfutón szállított tartalék motort építette be, nagyjából egy óra alatt. Ezzel jobban boldogult az emelkedőkön, ezért újra elindult. A következő szakaszon hatalmas kátyúk és hiányos aszfalt tették próbára a Babettát. Az újabb szálláshelyen kuplungcserével próbálkozott, ám a korábban bevált alkatrész nem illett a motor főtengelyére.
Ekkorra elfogytak a tartalék megoldások.
Attól tartott, hogy egy újabb meghibásodás után már nem tudná folytatni az utat. A műszaki bizonytalanság mellé kimerültség és szorongás társult, így meghozta a döntést, amelyet addig halogatott.
El kell engednem a rossz érzésekkel, szorongásokkal teli élménysorozatot – fogalmazott. Visszatért Elin Pelinbe, ahol megvárta a segítséget. Ismerősei mentek érte és hozták haza. A törökországi tervet így Gábor két részre bontotta, a félbehagyott túrát jövőre ugyanonnan szeretné folytatni. A beszámoló végén azt ígérte, hogy az idén már nem megy sehová. Aztán rögtön hozzátette: vagy mégis? Farkas Gábornál sose lehet tudni.
